A vizek állapotának megismerése mérésekkel, majd a mérési eredmények feldolgozásával, értékelésével és előrejelzésével történik. Az adatokat és a különböző feldolgozásokat rendszerezni és tárolni kell.
Az 1970-es évek közepén-végén szüntették meg vízrajzi adatok központosított gyűjtését. A decentralizálást követően a törzs- és üzemi állomások adatgyűjtése és feldolgozása, valamint továbbítása a frissen megalakult területi vízrajzi csoportoknál, az adattárolási feladatok pedig a törzsállomások esetében központilag, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetnél valósultak meg. Már ekkor látszott, hogy sokkal célszerűbb lenne, ha az adatok tárolását a vízügyi igazgatóságok végeznék, az adatgazdai feladatok így egy kézben lennének. Az 1980-1981-es árvizeket követően ez az igény különösen felerősödött. Ezt belátva az akkori vezetés lehetővé tette a területi vízrajzi adattárak létrehozását. Gyulán ennek a feladatnak a végrehajtása zömében 1983-ra esett.
Cikkünkben betekintést engedünk vízrajzi adattárunk kulisszái mögé, megmutatjuk, hogyan őriztük akkor és most a vízrajzi adatokat, jöjjenek velünk egy kis időutazásra a mikrokátyák, vízrajzi atlaszok, egyedi tárolódossziék világába.
Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság