Az üvegpoharak viszonylag későn váltak mindennapi használati tárggyá, hosszú időn keresztül leginkább égetett agyagból, fából, előkelőbbek fémből (ónból) készült edényeket használtak. Bár az üveg készítésének technikája már az ókorban ismeretes volt, előállításának és alakításának körülményes volta miatt drága árucikknek számított. Nem véletlen, hogy gyakran ékszert is készítettek belőle. A technika fejlődésével egyidejűleg a 19. században megindulhatott a nagyüzemi üveggyártás, ami mindenki számára elérhetővé tette az üveg ivóedények beszerzését.
Gyűjteményi darabunk a 19. század végéről származik, csiszolt, ólomkristály ún. fürdőkúra-pohár, azaz egy gyógyfürdő forrásvizét fogyaszthatták belőle a gyógyulni vágyók. Oldalfalán kör alakú mezőben „Füredi emlék” felirat és további ábrázolások láthatók, sorrendben az ún. Horváth-ház, a templom, a forrás-kút, a fürdőház, valamint a Tihanyi Apátság épülete. A balatonfüredi forrás vizét elsősorban gyomorhurut, epe- és bélbántalmak, sőt cukorbaj ellen tartották hatásosnak.