Sajtószoba

26
2021. augusztus 26., csütörtök

Magyarország harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervének társadalmasítási fórumai

kozlemeny

Az Európai Unió legösszetettebb, a vizek védelmére és fenntartható vízhasználatára vonatkozó irányelvek ernyőjogszabályának, a 2000-ben hatályba lépett Víz Keretirányelvnek (VKI) kezdetek óta az egyik fontos alappillére volt a társadalom bevonása.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Süveggyártó Anita, árvízvédelmi referens

A Szuezi-csatorna rövid története

2021. július 16., péntek 08:56

A Szuezi-csatorna napjainkban a világ teljes hajóforgalom 8%-ának biztosít útvonalat. A csatorna története egészen Bonaparte Napóleon koráig nyúlik vissza.

SuezCanal-EO

Szuezi-csatorna képe az űrből (NASA, 2001)

A kezdetek

Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójából származik, aki így akarta elérni, hogy Anglia kereskedelmi hátrányba kerüljön. Az előkészületeket 1799-ben Jacques-Marie Le Pere (1763–1841) kezdte, azonban egy (később hibásnak bizonyult) számítása szerint a Földközi-tenger és a Vörös-tenger szintjének eltérése mintegy 10 méter, ami túlságosan nagy, így a zsilip nélküli csatorna megvalósítását lehetetlennek tartotta, így a munkálatokat felfüggesztették.

1858. december 15-én Ferdinand de Lesseps megalapította a Szuezi-csatorna társaságot (Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez), miután 99 évre szóló koncessziókat kapott Szaíd pasa egyiptomi alkirálytól a tengerhajózási csatorna megépítésére és üzemeltetésére. Alois Negrelli(wd) osztrák mérnök tervei szerint a Szuezi-csatorna építését 1859. április 25-én kezdte meg a Szuezi-csatorna társaság és a mintegy 10 évig tartó munkálatok után az első hajó 1869. február 7-én haladhatott keresztül rajta.

A Brit fennhatóság

1875-ben Benjamin Disraeli brit miniszterelnök – kihasználva Egyiptom tetemes államadósságát – a brit kormány nevében kivásárolta a Csatorna-társaságból Egyiptom résztulajdonát, így a csatorna működtetése részben Nagy-Britannia irányítása alá került, osztozva a többségében francia magánbefektetőkkel. Nagy-Britannia biztosította a maga számára az Indiába vezető utat.

1888. március 2-án az akkori európai vezető hatalmak (Nagy-Britannia, a Német Birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom) a Konstantinápolyi-konvencióban rögzítették, hogy a Szuezi-csatorna szabad átjárhatóságát minden hajónak garantálják háborúban és békeidőben egyaránt.

1936-os brit–egyiptomi szerződésben Nagy-Britannia ragaszkodott a csatorna feletti ellenőrzés megtartásához. 1951-ben Egyiptom felbontotta a szerződést, majd 1954-re a britek beleegyeznek a csapatok kivonásába.

Az 1956-os szuezi válság

Miután az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok visszavonta a felajánlott támogatást az épülő Asszuáni-gáthoz, – mert Egyiptom a Szovjetunió segítségével fegyverkezett, – 1956. július 26-án[2] Gamal Abden-Nasszer elnök államosította a csatornát. Ez vezetett 1956 novemberében a brit, francia és izraeli invázióhoz, a néhány héten át tartó Szuezi válsághoz. Az ekkor keletkezett károk és az elsüllyedt hajók miatt a csatorna zárva volt 1957 áprilisáig, amikor ENSZ-csapatok segítségével megtisztították. Ezután az ENSZ-csapatok biztosították és tartották fenn a csatorna övezet és a Sínai-félsziget semlegességét.

Az 1967-es hatnapos háború és az 1973-as arab–izraeli háború eseményei miatt a csatorna 1975. június 5-éig zárva volt.

2000-es évek

A csatornának nincsenek zsilipjei, mert a terep sík. A csatorna maximum 150 000 t vízkiszorítású teherrel megrakott hajók áthaladására alkalmas. A hajóknak 16 m-es merülési mélységet tesz lehetővé, de a korábbi fejlesztési tervek szerint 2010-ig ezt tovább szándékozták növelni 22 m-ig, ami már óriás tartályhajók (supertanker) áthaladását is megengedi. Jelenleg az óriás tankhajók terhének egy részét át kell rakodni egy, a csatorna által biztosított hajóba és az áthaladás után, a túloldalon ismét vissza kell rakodni. Egyetlen hajózható pálya van, számos kikerülést biztosító kitérő területtel. A hajók egymás után, konvojban közlekednek. Átlagos napokon két konvoj tart dél felé és egy északnak. Az első dél felé tartó konvoj a kora reggeli órákban indul és halad le a Nagy-Keserű-tóig, ahol horgonyt vetnek a hajózó csatornán kívüli területen, és megvárják a délről közeledő másik konvoj elhaladását. Utána az észak felé tartó konvoj a Kantara közelében levő kitérőnél halad el a csatorna partjához kikötött, második, dél felé tartó konvoj mellett.

A Szuezi-csatorna Hatóság jelentése szerint 2003-ban 17 224 hajó haladt át a csatornán, ami kb. 8%-a a világ teljes hajóforgalmának. Az átkelés időtartama 11 és 16 óra közötti, kb. 8 csomós (mintegy 15 km/h) sebességgel haladva. A sebességkorlátozás hajók keltette hullámzás csatornapartot erodáló hatását csökkenti.  1980-ban adták át a csatorna alatt átvezető Ahmed Hamdi közúti alagutat és 1999-óta fent, 226 m magasban nagyfeszültségű villamos távvezetékek is keresztezik a csatornát. A csatorna nyugati partján, annak teljes hosszában egy vasúti vonal is végigfut.

(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szuezi-csatorna)

Bélyegkép forrása

 

Utolsó módosítás: 2021. július 16., péntek 09:04, Regdánszki Tamara