Sajtószoba

26
2021. augusztus 26., csütörtök

Magyarország harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervének társadalmasítási fórumai

kozlemeny

Az Európai Unió legösszetettebb, a vizek védelmére és fenntartható vízhasználatára vonatkozó irányelvek ernyőjogszabályának, a 2000-ben hatályba lépett Víz Keretirányelvnek (VKI) kezdetek óta az egyik fontos alappillére volt a társadalom bevonása.

Korábbi események
Tartalomfelelős: Siklós Gabriella, szóvivő

A Velencei-tó oxigénháztartásának problémái és a halpusztulás

2021. június 24., csütörtök 10:54
24
Esemény kezdete: 2021. június 24. 00:00, csütörtök
24
Esemény vége: 2021. június 24. 00:00, csütörtök
Helyszín: Velencei-tó

Összefoglaló

A Velencei-tó érzékenysége

A Velencei-tó még a Balatonnál is sekélyebb, ezért az extrém időjárásra rendkívül érzékenyen reagál. Ebben az évben a viszonylag hideg tavasz után gyorsan melegedett fel a tó vize, így nem csak a magas vízhőmérséklet, hanem a melegedés tempója is okozhatott problémákat.

A tó vízszintjének alakulása az elmúlt években – miért kevés a víz a tóban

A Velencei-tó vize természetes módon a tó vízgyűjtőjére lehullott és onnan lefolyó csapadékvízből pótlódik, ezt azonban több tényező is befolyásolja. A csapadék egy része a tavaszi-nyári időszakban a növények levelére hullik, így el sem éri a föld felszínét, hanem elpárolog. A földre lejutó csapadék pedig részben beszivárog a talajba és a felszín alatti vizek mennyiségét, illetve a talajnedvességet növeli. A lefolyás akkor indul meg, ha a talaj „telítetté” válik, vagyis a beszivárgás lelassul vagy megszűnik. A kisebb mennyiségű csapadék gyakran el sem jut a tóig, de - az említett okok miatt, és évszaktól, talajtól függően - még nagy mennyiségű csapadék esetén is előfordul, hogy a víznek mindössze egy része ér el azokba a vízfolyásokba, amelyek a tavat táplálják.

Természetesen a tó felszínére is hullik csapadék, annak 100 %-a a tó vízkészletét növeli. Ugyanakkor a párolgás jelentős vízveszteséget okoz, nyáron naponta akár 5 mm-rel csökkentve a tó vízszintjét.

A tóba kerülő víz mennyisége erősen évszakfüggő, tehát nem mindegy, hogy melyik időszakban esik. Egyes klímavizsgálatok azt mutatják, hogy a csapadék éves mennyisége nem változik, csak az éven belüli eloszlása, így előfordulhat, hogy bár a tó környéki lakosság nagy esőket észlel, a hőség és a kiszáradt talaj miatt a víz mégsem jut el a tóig.

A vízügy csak a csapadékból származó vízzel gazdálkodhat. Leereszteni a tavat bármikor tudja, de feltölteni csak akkor, ha a tavat tápláló vízfolyásokban megjelenik a lehullott csapadék egy része. A Velencei-tó esetében a szabályozási szint 140-160 cm. Ha ennél magasabb a vízállás, akkor az üzemeltetési szabályzatnak megfelelően le kell ereszteni a vízből, ha alacsonyabb, akkor pedig tölteni kell a tavat az erre a célra szolgáló víztározókból (Zámolyi és Pátkai). Jelenleg azonban ezekben sincs meg a Velencei-tó vízpótlásához szükséges mennyiségű és minőségű víz. Ezek a tározók – a kotrás hiánya miatt – kisebb befogadóképességűek a tervezettnél, ráadásul idén tavasszal az átlagosnál jóval kevesebb csapadék következtében még ez a kisebb kapacitás sem töltődött fel. A vízügy 2016 óta egyetlen csepp vizet sem engedett ki a tó vízgyűjtőjéről, a tározók a száraz időjárás miatt lettek majdnem üresek.

(A jelenlegi és közelmúltbeli hidrológia helyzet leírása az 1. sz. mellékletben található.)

A vízpótlás kérdése

A tó feltöltésének másik lehetséges módja a mesterséges vízpótlás. Ezt a kérdést számos tudós vizsgálta, nem csak a Velencei-tónál, hanem a Balatonnál is. A fő problémát az jelenti, hogy a más vízgyűjtőkről átvezetett víz eltérő fizikai-kémiai összetételű, mint amihez a tó ökoszisztémája „hozzászokott”, így ez a megoldás ugyan növelheti a víz mennyiségét, de ezzel együtt ökológiai katasztrófát is okozhat. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a más vízkészletből történő vízátvétel a származási helyén nem okoz-e problémát (pl. az ivóvízellátásban.) A kérdésben nincs egységes tudományos álláspont, a vízügy pedig nem lehet döntőbíró az ügyben, csak a tudósok által meghatározott intézkedések végrehajtója.

A vízátadás és a vízeresztés fogalma

A Velencei-tó egy vízrendszer része, amelyben más olyan vízfelületek is vannak, amelyek vízellátását ökológiai célokból biztosítani kell. Ilyen a Dinnyési Halgazdaság, illetve a Dinnyési-Fertő, amely kiemelt természetvédelmi terület (mocsaras-lápos élőhely). A Velencei-tó vízgyűjtőjén felhasználható vízből ezekre a területekre is juttatni kell, mert ha ez nem történik meg, a különböző víztől függő élőlények (pl. halak) jelentős mértékű pusztulása következik be. Ezt nevezzük vízátadásnak, mely itt utoljára 2020-ban történt. Ennek során az említett két vizes élőhelyre kormányozták át azt a vízmennyiséget, ami ennek a két vízfelületnek a közös vízkészletből „jár”: 50 ezer m3 –t (2 tómillimétert), ami kevesebb mint a Velencei-tó félnapi párolgása nyáron (2,5 tómilliméter), vagyis a tó számára elhanyagolható vízmennyiség. Ennek hiányában a másik két tavat halálra ítéltük volna. A vízátadás révén ugyanakkor a vízgyűjtőt nem hagyta el víz. (A vízátadás nem keveredő össze vízeresztéssel, ami azt jelenti, hogy ha a tó vize a szabályozási szint fölé kerül, a többletmennyiséget leeresztik. Ahogy már említettük, a Velencei-tó esetében erre utoljára 2016-ban volt példa.)

velencei-to-oxigenA Dinnyési Halgazdaság és a Dinnyési-Fertő

 

Az oxigénháztartás kérdése

A Velencei-tó esetében – más tavakhoz hasonlóan – rendkívül nehéz megállapítani a pontos oxigéntelítettség térbeli eloszlását. A víz oldott oxigén tartalma a tó különböző részein jelentősen eltérhet, de ugyanazon ponton, különböző mélységekben is más és más lehet. Ezen felül napközben is változik, a minimum általában a hajnali órákban következik be. Az elmúlt napokban történt halpusztulás észlelése után a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság azonnal elkezdte az erre vonatkozó méréseket, ám azok nem mutattak oxigénhiányt.

2021 június 21-re azonban az első méréssorozathoz képest jelentősen csökkent az oldott oxigén koncentrációja a tóban. A korábban jellemző oxigén túltelítettség csak egy ponton volt erőteljes (Fürdető), ahol különböző mélységekben 139-141 % közötti értékeket találtunk. A Nagy-Tisztáson 1 métert meghaladó átlátszóság mellett 100 % körüli értéket mértünk, csak közvetlenül az üledék felett volt kis mértékben alacsonyabb. A Német-tisztáson és a kikötőkben 108-115 % között változott a telítettség, a Dinnyési-kikötő 1,5 méter mély gödrében volt csak alacsony, 6 %.

Tudva azt, hogy a mérési eredményektől függetlenül lehetnek olyan helyek, ahol az oldott oxigén tartalom nagyon alacsony (erre utaló jel volt a halak pusztulása is), az Igazgatóság haladéktalanul elkezdte a felkészülést a levegőztetésre, amely június 22-én el is kezdődött. A kezdeti tapasztalatok nagyon kedvezőek. Időközben megtörtént az elpusztult halak patológiai vizsgálata is, ami kimutatta, hogy pusztulásukat oxigénhiány okozta. A vizsgálat során nem találtak sem parazitákra, sem toxinokra utaló jeleket, melyek az oxigénhiány mellett még a halpusztulás okai lehetnek.

További intézkedések

A Közép-Dunántúli vízügyi Igazgatóság tovább növeli a mintavételek számát, illetve hajnali méréseket is végez. Ezen felül folytatódik a levegőztetés. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság további, kifejezetten levegőztetésre kifejlesztett eszközöket rendelt át a tóra, a győri és a szolnoki Vízügyi Igazgatóságtól. Tekintettel arra, hogy más vízfelületeken is előfordulhat hasonló probléma, jelenleg ez a maximálisan alkalmazható kapacitás a vízügy részéről. A levegőztető egységek a tó oxigénháztartását alapvetően nem tudják megváltoztatni, de az eddigi tapasztalatok alapján lokálisan hatékonyan segítenek.

(Az eddigi események időrendi felsorolását a 2. sz. melléklet tartalmazza.)

1. oldal   2   3  
Utolsó módosítás: 2021. június 24., csütörtök 11:14, Regdánszki Tamara