Természetes vízvisszatartó intézkedések
A természetes vízvisszatartást segítő intézkedések (Natural Water Retention Measures - NWRM) olyan többfunkciós megoldások, amelyek a vízkészletek védelmét, valamint a vízzel kapcsolatos kihívások kezelését célozzák, miközben az ökoszisztémák és víztestek természetes tulajdonságainak és jellemzőinek megőrzését vagy helyreállítását segítik, természetes eszközök és folyamatok alkalmazásával. Az intézkedések segítenek a vízbázisok, a talaj és a víztől függő ökoszisztémák vízmegtartó és lefolyást késleltető szerepét javítani, illetve helyreállítani. A természetes állapotok a társadalom számára sokrétű szolgáltatást és hasznot biztosítanak, miközben egy sor környezetpolitikai célkitűzés eléréséhez is hozzájárulnak. A természetes vízvisszatartást segítő intézkedések uniós szintű, részletes elemzése elérhető a http://nwrm.eu/ weboldalon. Az elemzés keretében készített útmutató felsorolja többek között az intézkedéseket szektorok szerint, továbbá részletes leírásokat, javaslatokat és esettanulmányokat is tartalmaz a témában.
Az intézkedések mezőgazdasági, erdészeti, hidromorfológiai és települési vonatkozású intézkedéseket tartalmaznak (https://www.nwrm.eu/).
Mezőgazdasági vízvisszatartást segítő intézkedésekre példák:
- rétek és legelők – a füves állományok gyökérzete, illetve állandó talajfedettséget biztosító tulajdonságuk időszakos árvizek esetén jó feltételeket biztosítanak a víz megtartására, tárolására és beszivárogtatására. Az intézkedés a vízminőség javulásához is hozzájárul a hordalék és a tápanyagok megkötésével.
- vízfolyások, mezőgazdasági területek és utak mentén puffer zónák (füves/bokros/fás területek) - puffer zónák létesítésével csökkenthető az erózió, növelhető a beszivárgás, a vízvisszatartás, lassítható a lefolyás. A puffer zónák tápanyagmegkötő szerepe is kimagasló.
- talajművelés nélküli, illetve csökkentett talajműveléssel történő gazdálkodás - Az intenzív talajművelés (pl. szántás) negatívan befolyásolj a talaj fizikai, kémiai és biológia tulajdonságait, ezáltal felgyorsítja az eróziót, továbbá kedvezőtlen hatást gyakorol a talajnedvesség és szervesanyag taralmára.. A talajművelés elhagyása, vagy csökkentése elősegíti a talaj vízmegtartó képességének, biológia aktivitásának. a szerves anyag tartalmának, valamint tápanyag szolgáltató képességének növekedését a talajban.
Erdészeti vízvisszatartást segítő intézkedésekre példák:
- erdőtelepítés a vízgyűjtők forrásvidékén - a vízgyűjtők forrásvidékei fontos szerepet játszanak a vízkörforgásában; ez a területe a vízgyűjtőnek nagyban meghatározza a felszíni és felszín alatt vizek mennyiségét és dinamikáját. Az erdei talajok nagyobb beszivárgási kapacitással rendelkeznek, – így „szivacsként” működnek – lassítva a víz lefolyását. Nagy lejtésű felső vízgyűjtőkön az erdő eltávolítása növeli a talajeróziót, illetve csökkenti a hegy-és domboldalak stabilitását.
- hordalékfogó tavak kialakítása erdős területen (de átültethető nem erdős területre is) - erdei kisvízfolyásokon kialakított kisméretű tavak, lassítják a víz sebességét, és segítik a finomhordalék lerakódását.
- területhasználat-váltás - Az erdősítés a telepített fafajoktól és az erdőgazdálkodás intenzitásától függően több vagy kevesebb környezeti előnnyel járhat. Az NWRM-hez kapcsolódó előnyök közé tartozik a növekvő erdőkkel összefüggő potenciálisan nagyobb párolgás és az erdőtalajok jobb víztartó képessége. A legnagyobb környezeti előnyök valószínűleg az őshonos lombhullatók telepítéséhez és az alacsony intenzitású erdőgazdálkodáshoz kapcsolódnak. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a száraz területeken az erdősítés vízhiányt okozhat vagy fokozhat. Bár az erdősítés helyi szinten csökkentheti a rendelkezésre álló vízkészletet, az erdőborítás regionális és globális szinten növeli a vízkészletet, különösen a vízkörforgás intenzívebbé válása révén.
Hidromorfológiai vízvisszatartást segítő intézkedéspéldák:
- ártér rehabilitáció és kezelés: az ártér a folyót szegélyező terület, amely természetes teret ad az árvíz és csapadékvíz visszatartására. Ezek a szerepek sok helyen elvesztek a lecsapolás, az intenzív urbanizáció és csatornázás miatt. A cél az ártér vízmegtartó képességének és ökoszisztéma funkcióinak javítása a folyóhoz való visszacsatolással.
- folyók vissza kanyargósítása, holtágak visszacsatolása: az intézkedés a víz lassításában játszik szerepet, a vízfolyás természetes kanyargósságának helyreállítása általában növeli a biodiverzitást és pozitívan befolyásolja a hordalékháztartást.
- természetes partstabilizáció: a folyót követő part egyaránt magába foglalja a természetes és mesterséges területeket is. Az elmúlt időszakban számos mesterséges partot építettek betonból vagy egyéb visszatartást biztosító anyagokból, így korlátozva a folyók természetes mozgását, ami a folyó állapotának romlásához, megnövekedett vízhozamhoz, erózióhoz és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezetett. A folyópartok természet közeli állapotának visszaállítása az ökológiai összetevők helyreállítását jelenti, ezáltal visszafordítva a fenti károkat, lehetővé téve a partok stabilizálását, valamint a folyók szabadabb mozgását.
- tavak rehabilitációja: a tavak a vízvisszatartás terei, vizet tárolhat (árvízvédelmi célokra) és vizet biztosíthat például vízellátási, öntözési, halászati célokra, illetve a turizmus számára. Ezenkívül élőhelyet biztosít számos növény- és állatfaj részére. A múltban előfordult, hogy a tavakat lecsapolták annak érdekében, hogy a felszabadult területeket mezőgazdasági célokra használják, vagy egyszerűen csak nem tartották karban őket, így eliszapolódtak. Helyreállításuk a korábban lecsapolt tavak szerkezetének és működésének javítását jelenti.
Települési vízvisszatartást segítő intézkedéspéldák:
- Zöldtetők: településeken az épületek tetején (esetleg oldalán) létrehozott többrétegű rendszerek, amelyek egy vízelvezető réteg fölött zöld növényzettel borítottak. A zöldtetőket úgy tervezték, hogy felfogják a csapadékot, amely a növényzeten és a vízelvezető rétegen keresztül szivárog, ezáltal utánozva az épület kialakítása előtti állapotot.
- Esőkertek: kis területű kertek, melyek fő feladata a víz tározása és a beszivárgás növelése, általában épületek csapadékvizének felfogására szolgálnak. Többféle elemet használnak, amelyek jellemzően beépülnek a kert tájképi kialakításába.
- Víz visszatartására létrehozott tavak: a településen keletkező csapadékvíz kis tavakban való tározása. Állandó tóterületből állnak, amelyhez parkosított környezet tartozik, hogy nagyobb csapadékok során további tározókapacitást biztosítsanak. A városi szennyezőanyagok eltávolítására és a felszíni lefolyás minőségének javítására is alkalmasak.
- Vízáteresztő felületek: a járdák, utak, parkolók vízáteresztő burkolata növeli a beszivárgást, ezeket úgy tervezik, hogy az esővíz a felszínen keresztül beszivárogjon a felszín alatti rétegekbe (talajba és víztartó rétegekbe), vagy a talaj alatt tárolódjon és szabályozott ütemben a felszíni vizekbe kerüljön.