AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000/60/EK IRÁNYELVE
(2000. október 23.)
a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról
Az Európai Unió a ’90-es évek végén szembesült azzal, hogy a vizek állapota sok helyen romlik:
- folyók szennyezettek voltak,
- felszín alatti vízkészleteket túlhasználták,
- vizes élőhelyek pusztultak,
- a tagállamok szabályozása eltérő volt.
A vízzel kapcsolatos problémák megoldására született meg 2000-ben a „Víz Keretirányelv (VKI)”, hivatalos címén: az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról.
Az Európa Unió, illetve a tagállamok célja az volt, hogy egységes, átfogó szabályrendszer jöjjön létre, amely biztosítja a vizek „jó állapotát” és hosszú távú fenntartható használatát.
A VKI fő céljai
- A vizek jó állapotának elérése és megőrzése
Ez a felszíni vizek (folyók, tavak, átmeneti és part menti tengervizek) esetében a jó ökológiai és kémiai állapotot, illetve potenciált jelenti, míg a felszín alatti vizeknél a mennyiségi és kémiai állapotnak kell jónak lennie.
- Integrált vízgazdálkodás
A víz nemcsak természeti erőforrás, hanem ökoszisztéma része is, ezért a gazdálkodást vízgyűjtő-szinten kell végezni, nem politikai határok mentén, valamint a vízhez kapcsolódó szektorok (ipar, mezőgazdaság, energia, szolgáltatás, stb.) között is összhangot kell teremteni.
- Fenntarthatóság és megelőzés
A fenntarthatóság érdekében a döntésekben figyelembe kell venni az ökológiai (környezeti), társadalmi és gazdasági szempontokat is azért, hogy elkerüljük a természeti és emberi erőforrások kimerülését, valamint hogy az egyik ágazat előnye egy másik kárára valósuljon meg. A szennyezés megelőzése fontosabb és gazdaságosabb, mint a károk utólagos kezelése.
A célok elérése érdekében gazdasági eszközöket is alkalmazni kell a VKI szerint:
- A vízszolgáltatások (pl. ivóvízellátás, szennyvíztisztítás) költségeit a „szennyező fizet” elv alapján kell fedezni.
- A tagállamoknak olyan vízdíj-politikát kell alkalmazniuk, amely ösztönöz a takarékosságra és a fenntartható használatra.
- Közösségi részvétel
A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (VGT-k) elkészítésekor be kell vonni a nyilvánosságot és az érintett szereplőket.
A VKI gyakorlati megvalósítása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (VGT) elkészítésén és az abban foglalt intézkedési program végrehajtásán keresztül történik.
A tagállamoknak 6 évente el kell készíteniük a VGT-ket, amelyek tartalmazzák:
- a víztestek állapotértékelését, amely a monitoring méréseken (biológiai, kémiai, hidrológiai és morfológiai mutatók) alapszik
- a problémák azonosítását (szennyezés, túlhasználat, műszaki beavatkozások a medrekbe, természetes lefolyásba),
- a problémák kezelését szolgáló intézkedési programokat.
A VKI végrehajtás kihívásokkal teli, de mégis alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az EU tagállamai komolyan vegyék a vízi ökoszisztémák védelmét, és hosszú távon biztosítsák a tiszta vízhez való hozzáférést.
Kapcsolódó uniós vizes irányelvek
A VKI egyfajta „ernyőirányelv”, amely más jogszabályokat is összefog. Ezek közül a legfontosabbak:
- A felszín alatti vizekről szóló irányelv (2006/118/EK) védelmet nyújt a szennyezéssel és az állapotromlással szemben. Konkrét kritériumokat határoz meg a jó kémiai állapot értékelésére, a nyomon követett anyagok mennyiségnövekedésének megállapítására és a tendenciamegfordulásra vonatkozóan.
- Ivóvíz-irányelv (98/83/EK, majd 2020/2184/EU), amely meghatározza az ivóvíz minőségi követelményeit és biztosítja, hogy az EU polgárai biztonságos ivóvízhez jussanak.
- Fürdővíz-irányelv (2006/7/EK) szabályozza a természetes fürdőhelyek vízminőségét, valamint követelményeket a rendszeres monitoringra és a nyilvánosság tájékoztatására.
- Települési szennyvíz-irányelv (91/271/EGK, majd (EU) 2024/3019 irányelv), amely előírja a szennyvíz gyűjtését és tisztítását. Cél a vizekbe jutó szerves anyagok, tápanyagok (nitrogén, foszfor) és mikromennyiségben jelenlévő ámde különösen veszélyes szennyezőanyagok csökkentése.
- Nitrát-irányelv (91/676/EGK) a mezőgazdasági eredetű vízszennyezés megelőzését célozza (pl. műtrágya, hígtrágya). Ennek keretében nitrát-érzékeny területeket kell kijelölni, és ott szigorúbb földművelési szabályokat kell alkalmazni.
- Veszélyes anyagokra vonatkozó irányelvek, mint a környezetminőségi határértékeket meghatározó 2008/105/EK (és módosításai) irányelv. Valamint számos más kibocsátás szabályozásával foglakozó rendeletek például azokra a veszélyes vegyületekre, amelyek a vizekben felhalmozódhatnak (pl. nehézfémek, növényvédő szerek).
- Árvízi irányelv (2007/60/EK) formálisan különálló jogszabály mégis szorosan kapcsolódik a VKI-hoz. Előírja árvízi kockázati térképek és kockázatkezelési tervek készítését.