2025. november 25-én, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) képviseletében – az érintett szakmai főosztályok részvételével – szakmai látogatást szerveztünk Sri Lanka hagyományos Tank Cascade System (TCS) rendszereinek megismerésére. Ezek a rendszerek a világ egyik legrégebbi és legokosabb, máig működő természet-alapú vízgazdálkodási megoldásai.
Házigazdaként az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) fogadta Prof. K. D. W. Nandalalt, az NKE Ludovika Ösztöndíjprogram vendégprofesszorát, aki lenyűgöző részletességgel mutatta be a Srí lankai kaszkádrendszerek működését. Rávilágított, hogyan épülnek a természetes vízgyűjtők vonalára felfűzött kisebb tározók láncolatára amelyek egymást erősítve teszik lehetővé a víz többszöri felhasználását, az öntözés stabilitását, valamint természetes módon védik a közösségeket az árvizekkel és aszályokkal szemben.
Olyan ökológiai elemekről hallhattunk tőle, mint a Gasgommana szélfogók, a Perahana szűrőzónák vagy a Kattakaduwa sótalanító sávok – mindezek pedig világosan bizonyítják, hogy Sri Lankán több ezer éve alkalmaznak olyan természet-alapú vízgazdálkodási megoldásokat, amelyek a 21. században is előremutatók. A bemutatót Prof. Bogárdi János tette teljessé, aki történelmi és globális vízigazgatási összefüggésekbe helyezte a rendszert.
A magyar vízgazdálkodási keretrendszert Dr. Balatonyi László mutatta be az OVF képviseletében, rámutatva Magyarország egyedi adottságaira. Hidrológiánkat az határozza meg, hogy felszíni vizeink 96%-a külföldről érkezik, ezért országos védelmünket nagyléptékű árvízvédelmi infrastruktúrára építjük. Több mint 4.300 km elsőrendű árvízvédelmi töltést üzemeltetünk – ez Európa egyik legnagyobb rendszere –, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1965. óta ne legyen árvízi haláleset Magyarországon.
Kiemelt összehasonlítási pontként a Tisza vízrendszere került elő, ahol hazánk rendkívül fejlett, digitális üzemirányítási és monitoring hálózatot működtet. Ez a rendszer valós idejű vízszintszabályozást, összehangolt tározóüzemeltetést és korai előrejelzést tesz lehetővé a teljes Felső-Tisza vízgyűjtőn. Ez a modern, technológia-orientált rendszer jól tükrözi azt, ahogyan a 21. századi vízügy kombinálja a mérnöki tudást, az adatokat és az automatizációt – és kiváló ellenpontja Sri Lanka természetközpontú kaszkádlogikájának.
A két rendszer közötti különbségek ellenére a párhuzamok is tanulságosak. Sri Lanka erős a kis léptékű vízvisszatartásban, a közösségi együttműködésben és az ökológiai pufferekben; Magyarország pedig a vízgyűjtő-szintű üzemirányításban, a digitális előrejelzésben és a határvízi diplomáciában jár élen. Ugyanakkor nálunk is vannak kihívások – például a tavak töredezett tulajdonosi szerkezete gyakran akadályozza a koordinált vízmegosztást. Mégis vannak biztató kezdeményezések, mint a Rinya-patak komplex vízmegtartási pilotja, ahol a helyi tó-, és tógazdák közösen kezdtek el gondolkodni a víz közösségi kezeléséről.
A legfontosabb tanulság: a több ezer éves vízbölcsesség és a modern hidrológia nem alternatívái, hanem kiegészítői egymásnak. Sri Lanka példája rávilágít, hogy a természet-alapú megoldások időtállók; Magyarország pedig megmutatja, hogyan lehet a nagyléptékű üzemirányítást és a digitális vízgazdálkodást rendszerszinten működtetni.
Az NKE Ludovika Ösztöndíjprogram és az OVF szakmai főosztályainak közreműködése valódi kétirányú tudástranszfert tett lehetővé – a „vice versa” gondolat legjobb értelmében. Ahogy a klímaváltozás szélsőségei erősödnek, úgy válik egyre értékesebbé a hagyományos ökológiai tudás és a modern vízügyi innováció összeadódó ereje.
Írta: Dr. Balatonyi László, Nemzetközi Osztály, Nemzetközi Ügyekért felelős Főosztály, Országos Vízügyi Főigazgatóság