Országos Vízügyi Főigazgatóság

Dr. Váradi József
a Vízügyi Tudományos Tanács elnöke

Az Országos Műszaki Irányító Törzs munkájának támogatására 2000-ben jött létre az Ár- és Belvízvédelmi Tudományos Tanács. Az azt követő évek nagy árhullámai (Tisza 2001, Duna 2002, Duna és Tisza 2006, Duna 2013) idején működő Tanács tevékenysége ismételten és sokadjára bemutatta, hogy az operatív munka hasznos támogatója „a” tudomány, hiszen amikor a napi munka sodrásában nincs idő vagy erő a felvetődő, esetenként újszerű problémák megoldására, akkor érdemes a tudományhoz fordulni, megkérdezni azokat, akik más, esetleg elméleti szemszögből közelítik meg a dolgokat.

Ezekre tapasztalatokra támaszkodva 2014. február 18-án, az OVF kezdeményezésére, a Belügyminisztérium támogatásával és jóváhagyásával a Belügyi Tudományos Tanács részeként megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízügyi Tudományos Tanácsa (a továbbiakban VzTT).

Dr. Pintér Sándor miniszter úr, aki az elmúlt tíz évben folyamatosan figyelemmel kísérte a munkánkat, az alakuló ülésen határozta meg azokat a feladatokat, amelyekben számít a VzTT munkájára, nevezetesen, hogy a VzTT:

1. Működjék közre a Vízstratégia addigi munkáinak áttekintésében, és járuljon hozzá a véglegesítéséhez.
2. Ismerje meg a hazánkban folyó, vízzel kapcsolatos, szerteágazó kutatási munkák eredményeit, és azok ágazati döntést befolyásolható eredményeit tárja a vezetés elé.
3. A tudós-utánpótlás érdekében dolgozza ki a tehetséggondozás lehetőségeit és módszereit a vízügy területén.
4. Jelölje ki az állami vízügyi feladatok ellátását is támogató kutatási és fejlesztési fő irányokat.
5. Mérje fel és tegyen javaslatot a vízügyi képzés, valamint továbbképzés feladataira.
6. Hangsúlyosan foglalkozzon a széles összefüggésében értelmezett vízbiztonság kérdésével.

Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a VzTT helyt áll a miniszteri követelmények teljesítésében, ezt igazolja a tevékenységünket és tagjainkat bemutató jelen kiadvány.

Ha csak a számokat nézzük, a megalakulásunk óta eltelt időben 111 említésre méltó, érdemi eseményre került sor a VzTT keretei között, nem ideértve az eseti üléseket, a Tanács szervezésének, vezetésének, adminisztrálásának a teendőit. Így a tíz év 120 hónapjának gyakorlatilag mindegyikére esett egy ülés, konferencia, vagy egy aktuális kérdéssel foglalkozó tanulmány kidolgozása. Törekedtünk arra, hogy a megszólalásaink minél nagyobb körben ismertté válhassanak, aminek az eredményeként 80 db közérdeklődésre számot tartó anyagot készítettünk, állásfoglalásokat, észrevételeket, javaslatokat elsősorban az OVF munkájának, de gyakran a minisztériumi vezetés döntéseinek támogatására. Közülük tizennégyet „Dokumentumok a VzTT 10 éves történetéből” címmel mellékelünk.

A VzTT 33 tagból és szakértő tagból áll. Tagjaink igen magas tudományos minősítettséggel bírnak: három akadémikusunk van: Somlyódy László, Józsa János, és Szűcs Péter – ezzel a BM Tudományos Tanács tag-tanácsai között vezető helyen vagyunk. A további tagok túlnyomó többsége rendelkezik MTA doktori, illetve PhD, vagy egyetemi doktori fokozattal, nemzetközileg ismert és elismert szakemberek. Szomorú, hogy a megalakulásunk óta öt kollégánktól kellett végső búcsút vennünk. Emléküket kegyelettel őrizzük.

Munkánkat az OVF főigazgatója által jóváhagyott ügyrend szerint végezzük, hat fős Ügyvezető Testület irányításával.

Tíz év hosszú idő és nyilvánvaló, hogy az ezalatt érvényesülő folyamatok adtak keretet a munkánkhoz, az alábbiakban ezekhez a folyamatokhoz kapcsolódva foglalom össze a VzTT tíz éves tevékenységét.

Fontos újdonságok születtek a 2014-2024 közötti időszakban. Érdemes megemlíteni, hogy például új tudományterületek alakultak ki és erősödtek. Ilyen például a vízdiplomácia és a hidroökológia. Rohamosan és széles körben terjedt a digitalizáció, ma már a mindennapi élet része a modellezés, vagy éppen a nagy adatbázisok – „big data” – kezelése. Átalakultak a műszaki tervezési módszerek. Új eszközök alkalmazása került előtérbe, mint például a mobil falak és gátak, amire reflektálva elkészítettük azok tervezési irányelveit és alkalmazásuk ajánlásait. Új fogalmak köré csoportosuló vízpolitikák, stratégiai elemzések vannak kialakulóban. Ilyen például a reziliencia, ami egyre gyakrabban bukkan elő a vizekkel és tágabb értelemben a vízgazdálkodással kapcsolatban, a klímaváltozás hatására a hidrológiai és a globális környezeti változásokhoz kapcsolódó alkalmazkodó- és ellenállóképességgel összefüggésben. Minket különösképpen érint a vízbiztonság, mint az ország biztonságpolitikájának szerves része, ami ma már messze túlterjed az árvíz- és belvízvédekezésen és magába foglalja a társadalom képeségeinek összességét a vizekkel kapcsolatban, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt). Nem véletlen, hogy a 2014. évi legnagyobb konferenciánk tárgyköre éppen ez volt A víz többlete és hiánya, mint potenciális veszélyforrás címmel, az MTA Tudomány Hónapja eseményeként. Fontos kiemelni a 2019-es Magyarország árvízi biztonságával foglalkozó konferenciánkat. Ez a rendezvény szervesen kapcsolódott a Biztonsági kihívások a 21. században című, akkor megjelent korszakalkotó, nagy tanulmánykötethez, benne három tagtársunknak a fenntartható fejlődési céloknak megfelelő „vízbiztonságos világ” megteremtésének helyzetét és lehetőségeit bemutató átfogó elemző tanulmányával  (Ijjas István, Somlyódy László és Józsa János: Vízbiztonság Európában, a Duna vízgyűjtőjén és Magyarországon). 2015-ben Miniszter úr kérésére anyagot készítettünk a belvízvédekezés hatékonyságának növeléséről.

Fontos szakpolitikai dokumentumok jelentek meg ebben az időszakban, nem csekély részben a részvételünkkel, támogatásunkkal. Nem véletlen, hogy az első írásos, közreadható dokumentumunk a „Súlypontok a hazai vízgazdálkodás fejlesztésében” címmel jelent meg és mutattuk be a Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlésén, Szegeden, 2014-ben. Ez egyik fontos kiindulópontja lett a 2017-re elkészülő, és kormányzati szakpolitikai rangra emelkedett Nemzeti Vízstratégiának, a Kvassay Jenő Tervnek. A stratégia hangsúlyosan foglalkozik a víztudományok helyzetével, az állami irányítás és koordináció hiányával. A víztudományok fejlesztésére (reorganizációjára) vonatkozó ottani javaslatok nagy része a mi munkánkat tükrözi. A jelentőségét pedig mutatja, hogy a stratégiát jóváhagyó kormányhatározat, ami egyben a stratégia megvalósítását célzó intézkedési terv, önálló pontban szabott feladatokat a víztudomány tárgyában. Három Budapesti Víz Világtalálkozó (2013, 2016, 2019) és egy Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó (2021), záró dokumentumai bőséggel adnak iránymutatást a vízgazdálkodástudomány feladataihoz. És hogy erre figyeltünk azt a szinte megalakulásunkkal egyidőben 2014 márciusában szervezett „Aktualitások a Budapesti Víz Világtalálkozó tükrében” című konferenciánk is bizonyítja.

Szempontunkból nem kevésbé fontos a közreműködésünkkel és támogatásunkkal megalakult víztudományi szakember- és kutatóképzés, jelesül, hogy: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2017. február 1-től megkezdte munkáját a Víztudományi Kar. Azóta a klasszikus építőmérnöki képzés mellé felzárkózott a nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia képzés. A Víztudományi Karral kiváló az együttműködésünk, számos nagyrendezvényt szerveztünk közösen, köztük például három alkalommal is az Országos Települési Csapadékvíz–Gazdálkodási Konferenciát. Javaslataink, például a csapadékfüggvények korszerűsítésére, jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a vízgazdálkodásnak ez a mostohagyereke végre napirendre került.

Ne tagadjuk, voltak negatív tendenciák, szomorú pillanatok is ebben az időszakban, különösen, hogy a megszűnt VITUKI épületének a felrobbantásával 2020-ban szimbolikusan is eltűnt a vízgazdálkodástudomány központi intézménye. Egyre súlyosabb kérdés a munkaerő utánpótlás a szakmában, főként a jól képzett felsőfokon végzetteké. A fejlesztési források szűkülése, projektek leállása ugyancsak gondot jelent. Nyilvánvaló, hogy ezekre a változásokra is reagálnunk kellett! Ennek jegyében születtek meg azok a javaslataink, állásfoglalásaink, amelyek a stabilitást eredményező életpályamodell bevezetésére irányultak, és több olyan javaslat, amelyek a vízügyi szolgálat szellemi kapacitásának, humán erőforrásának a javítását célozták. Ide tartozó a vízügyi tudomány reorganizációjára irányuló munkánk.

A természeti folyamatok az elmúlt tíz évben alapvetően határozták meg a tevékenységünket. Voltak kisebb árhullámok, volt emlékezetes jeges ár 2017-ben, ezek nyomán a tíz év első harmadában a víztöbblet kezelése volt domináns a tevékenységünkben. Ennek a lenyomata az a 11 dokumentum, amit a Közérdeklődésre számot tartó tárgykörökben készült anyagok, állásfoglalások című fejezetben sorolunk fel. Az árvízvédelmi létesítmények új generációját jelentő mobil gátak, falak alkalmazása, tervezésük és kivitelezésük kérdései – főként itthon – még annyira gyerekcipőben járnak, hogy indokolt volt tudományos alapra helyezni a velük való foglalkozást.

A 2019. évi világtalálkozó mottója volt, hogy „Szemünk láttára bontakozik ki a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz drámája, ez valójában az emberiség drámája, a mi felelőtlenségünk logikus következménye”. Adta magát a gondolat, hogy e három dráma, a kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz drámájának magyarországi vonatkozásait feldolgozzuk. Ismerjük meg, adaptáljuk, vigyük közel a hazai gyakorlathoz a Világtalálkozónak inkább a globalitásra irányuló üzeneteit. Ezt a célt szolgálta a már idézett, 2019-ben rendezett árvizes konferenciánk.

Aztán a természet, az egyre forrósodó nyarak, a gyakoribbá váló csapadékhiányok, az aszályok, a klímaváltozás, különösen a 2022. évi rendkívüli szárazság egyre inkább a vízhiányra, a klímaadaptáció gyakorlati kérdéseire terelte a figyelmet. Komoly nyomatékkal, több alkalommal foglalkozva a kérdéssel, támogattuk az aszálymonitoring kidolgozásának és megvalósításának OVF által irányított és a szegedi vízügyes kollégák által menedzselt munkáját. Az aszálymonitoringnak a támadások ellenére ma már működő hálózata van és a vízhiányok elleni védekezés ugyanolyan szervezeti rendszert és jogszabályi támogatást kapott, mint az ár- és belvíz elleni küzdelem.

A klímaadaptációnál középpontban a vízvisszatartás állt és áll ma is, főként azért, mert egyszerre szolgálja a megelőző jellegű vízkárelhárítást és a vízkészletgazdálkodást, a víz hasznosítási lehetőségeinek bővítését.  „A gémeskúttól a vizek visszatartásáig (A gazdaságtámogató vízgazdálkodás helyzete és feladatai)” konferencia az egyik fentebb említett drámára, a kevés víz drámájára reflektált. Mondhatnánk, hogy megkésve (2021 novemberében), aminek oka a minket is korlátok közé szorító Covid járvány volt.  A konferencián a helyszínen 85 fő vett részt, de online 517 fő csatlakozott! A hazai vízhiány mérséklése, vagy megszüntetése érdekében szükséges intézkedések köréről szóló állásfoglalás osztatlan támogató és elismerő visszhangot kapott a legmagasabb szintekről is.

Jól ismert, hogy a tározás a vízmérnöki szakma évszázados tankönyvi tétele, nem most kell megtanulnunk. Az elődeink által megvalósított sok tározó mára a magyar táj része lett. Elég csak, a Tisza-tóra utalni, ami nélkül az Alföld nagy része víz nélkül maradna. Ugyanakkor a szárazság elleni küzdelemnek új igényei és elemei jelennek meg, mint a változó klímához való alkalmazkodás, a „vizet a tájba” koncepció, a víznek a talajban való tárolása a csökkenő talajvízszint lehetőség szerinti emelésére is. Két fő bázisa a csapadék helyben tartása, illetve az árvíz kivezetése nagy folyóinkból, mivel csak ott áll rendelkezése kellő mértékű, hasznosítható vízkészlet. Ennek a programnak az élére álltunk és javaslatunkra az OVF is felkarolta ezt az addig itt-ott szolid műhelymunkaként folyó vízgazdálkodási kezdeményezést.

Szakmai munkánk széles spektrumú. Nyilvánvalóan a stratégiai kérdések vannak fókuszban, de abban is alapvető célkitűzésünk annak érvényesítése, hogy a tudomány a gyakorlati munkát szolgálja, az ott felvetődő kérdésekre adjon a terepen is jól használható választ. Így – nyilvánvalóan – konkrét témák is elénk kerültek, például a Balaton vízminősége, a Velencei-tó vízpótlása, vagy éppen az élhető Homokhátság megteremtésének problémája. Ezek a konkrét kérdések joggal foglalkoztatják a magas állami vezetőket is. Számunkra különösen nagy felelősséget jelentett, hogy Áder János köztársasági elnök, Pintér Sándor belügyminiszter vagy Tarlós István miniszterelnöki főtanácsadó számos kérdést tett fel nekünk.

Tevékenységünk talán leglátványosabb színfoltja a „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” című könyvsorozat. A sorozat köteteivel azt kívántuk bemutatni, hogy kiemelkedő tudósaink miként járulnak hozzá a vízügy jövőjének építéséhez. A sorozat hasznosítható tanulságul akar szolgálni, időtálló szakmai eredményekkel, szakmai módszerek ismertetésével, nem kevésbé életutakkal, sikerekkel és buktatókkal, annak bemutatásával hogyan kell és lehet, sokszor bonyolult élethelyzetekben is tisztességgel művelni a szakmát, a mérnöki hivatást. Eddig hét kötet jelent meg, előkészületben van a nyolcadik.

Tízéves tevékenységünk garanciáját az adta, hogy munkánk keretei biztosítottak voltak, rengeteg támogatást kaptunk, és az ágazat vezetői olyan szakmai kérdéseket tettek fel nekünk, amelyek inspirálóan hatottak a gondolkodásra, elemzésre, a tisztes munkára. Voltak ezek között kicsinek látszó nagy kérdések is, csak egyet említve: a Hableány hajó tragikus balesete után Pintér Sándor azonnali választ várt a Duna adott szelvényében a morfológiai és hidraulikai viszonyokról (vízmélység, áramlási viszonyok stb.) annak érdekében, hogy minél gyorsabban, sikeresen lehessen kiemelni az elsüllyedt hajót. A kiadott feladat határideje 24 óra volt, de megcsináltuk, elismerés érte a résztvevő kollégáknak. Csak kicsivel adott több időt miniszter úr a geotermikus és a felszíni vizek energiájának jobb hasznosítására vonatkozó tanulmány elkészítésére. A tanulmány jó példa arra, hogy a VzTT több alkalommal dolgozott olyan kiemelkedő szakemberek közreműködésével, akik nem voltak a Tanács tagjai, de egy-egy alkalommal részt vettek a VzTT munkájában.

Köszönjük mindenkinek, aki támogatóan végig kísérte ezt a tíz évet. Különösen megilleti a köszönet az összefoglalóban többször hivatkozott Pintér Sándor miniszter urat, és a Belügyi Tudományos Tanács vezetőit, Felkai László államtitkár urat a Belügyi Tudományos Tanács elnökét, Dános Valért a Belügyi Tudományos Tanács ügyvezető elnökét és ugyancsak megkülönböztetett tisztelet jár Sabjanics Istvánnak, akivel titkárként, majd ügyvezető alelnökként mindennapos, jó kapcsolatban voltunk.

Végül, de nem utolsó sorban köszönjük ezt a mozgalmas, tevékeny és megítélésünk szerint eredményes tíz évet Somlyódy Balázs főigazgató úrnak és kiemelten Láng István, főigazgató úrnak, aki a teljes 10 évet végig kísérte és támogatta. Nagyon köszönjük az OVF minden velünk kapcsolatba került dolgozójának az együtt dolgozást, a támogatást és segítséget, külön is megemlítve Menyhárt Kovács Györgyit, aki adminisztratív titkárunkként rengeteg segítséget adott munkánk viteléhez.

Amikor a vízgazdálkodás tudományos hátterének fejlődéséről, vagy éppen egyhelyben topogásáról gondolkodunk, akkor szem előtt kell tartani, hogy az előrehaladás csak akkor kaphat kellő lendületet, ha a társadalmi-gazdasági igények ezt kikényszerítik. Lehet persze arról utólag vitatkozni, hogy melyik korban, mik voltak ezek a bizonyos igények és főleg kik, milyen érdekcsoportok fogalmazták meg azokat, de a múltbeli vízi beavatkozásoktekintetében inkább a tapasztalatokat érdemes elemezni, és időről-időre mérlegre tenni. A globális vízválság hazánkat is fenyegető jelei pedig valóban kikényszerítik azt, hogy tudományos alapossággal nézzünk szembe velük. Az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsa az elmúlt tíz évben a maga szerény eszközeivel ezt igyekezett szolgálni és készen áll annak folytatására.

Ennek záloga a VzTT teljes tagsága, köszönet nekik az áldozatos, gyakran rendkívüli határidők mellett végzett munkáért és elismerés a szakmai áldozatuk, felkészültségük, tudásuk közkinccsé tételéért.