Napjainkra egyre nagyobb kihívássá vált a vizeinkkel való gazdálkodás. A vízügyi ágazatnak egyre kevesebb vízzel kell egyre jobban gazdálkodnia. Az aszályos évek a vizek visszatartására, megtartására irányuló, egyre növekvő társadalmi igényt támasztottak az ágazattal szemben.
A vízmegtartás igénye hosszú évek óta jelen van a vízügyi igazgatás rendszerében, a korábbi gyakorlatok, mint a belvíz feltétlen leürítése már 2020-ban megszűntek, azonban az egyes Vízügyi Igazgatóságok erőfeszítései szétaprózódottak voltak. Ezeket a szétaprózott törekvéseket rendszerezi és koordinálja a vízügyi ágazat „Vizet a tájba!” programja, amely összetett, többrétű, a víz megtartására és a hiányzó vízmennyiségek szűkös lehetőségekhez mért pótlására irányuló tevékenység-rendszer. A program az alábbi tevékenység-köröket foglalja magába:
- A víz megtartása csatornákban, holtágakban, tározókban
- A víz kivezetése, pótlása
- A gazdálkodók/területhasználók által felajánlott területek elárasztása
A „Vizet a tájba!” program keretében, pontosabban annak megvalósítása érdekében vezettünk be az őszi-téli időszakra új üzemrendet. A síkvidéki vízrendezés rendszere, illetve annak üzemrendjének kialakításakor a mezőgazdaság termés-biztonság növelésére, a belvíz elvezetésére vonatkozó igényét tartották szem előtt. A csatornákat és tározókat ősz során (október-november) leürítették, hogy a jellemzően a kora tavasszal, tavasszal megjelenő belvíz levezetése akadálytalanul megtörténhessen, és a csatornák, tározók hálózata egyfajta puffer-kapacitásként is működött.
Az éghajlatváltozás és abból eredően a jól megszokott csapadék-mintázatok változása felülírta, felülírja a korábbi üzemeltetést. Elsősorban az őszi-téli és kora tavaszi időszakban hulló csapadék mennyisége jelentősen lecsökkent, aminek eredményeként már nem, vagy csak jóval kisebb területeken alakul ki belvízi elöntés. Ez a jelenség párosult az egyre melegebb és hosszabb nyári periódusokkal illetve aszályokkal, melyek együttesen vízhiányos állapotot eredményeztek.
Az őszi-téli üzemrend
A fentiekben nagy vonalakban vázolt változások felismerése vezetett oda, hogy a meglévő üzemrendet felülvizsgáltuk, és a csatornákban megjelenő vizeket nem vezetjük le, amennyiben azt a hidrometeorológiai helyzet nem indokolja. Az új üzemrend kialakítása hosszas folyamat, amely a 2020 óta a csatornák medrében végzett vízmegtartások üzemi tapasztalatai alapján alakítunk ki. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül a csatornáink mentén gazdálkodók érdekeit, nem okozhatunk belvíz-elöntést olyan területeken, ahol a gazdálkodó ehhez nem járul hozzá, kritikus infrastruktúra (pl. vasútvonalak) közelében, vagy olyan helyen ahol ezzel települések belterületeit veszélyeztetjük.
Az őszi-téli üzemrend az alábbi főbb intézkedésekből tevődik össze:
- A csatornák vízkormányzást szolgáló műtárgyainak zárása a víz megtartása érdekében.
- A gravitációs rendszerű öntöző csatornák feltöltése.
- A Tisza-tó és Körösökön üzemelő duzzasztók téli vízszintjének beállítását a lehető legkésőbbi időpontra kitolni
- A Tisza tó téli vízszintjének egy lépcsőben történő beállítása, a tóból leeresztett víz TIKEVIR rendszeren keresztül történő elvezetése a Körösök felé
- Az esetleges árhullámok vizének hasznosítása, betározása mentett oldali tározókban, holtágakban.
A vízügy síkvidéki vízrendszerein összesen mintegy 5 200 műtárgy üzemel, az őszi-téli üzemrend során ezek felét zárt állapotban tartjuk, 30%-uk nyitott állapotban marad, részben a víz oldalirányú kikormányzása miatt (például a gravitációs öntözőrendszereken), részben a szennyvíz illetve a használt termálvíz levezetésének szükségessége miatt. Az intézkedések eredményeként az előző év azonos időszakához képest 100 millió m3-el nőtt a csatornák és tározók medrében megtartott vízmennyiség.
Vízmegtartás a Nagykunsági III. főcsatornán (Fotó: KÖTIVIZIG)
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítása december végére történt meg, ami a normál üzemrendhez képest 1 hónap többlet vízmegtartást jelentett. A víz leeresztése a TIKEVIR rendszeren keresztül történt meg, a Hortobágy-Berettyó csatornán összesen 102 millió m3 vizet, a Hármas Körösön összesen 12 millió m3 vizet vezettek le a Körösök völgyébe.
Az idei év havazása, bár viszonylag komolyabb mennyiségű vizet hozott, belvíz kialakulását nem eredményezte. A Dunán, a Tiszán és a Rábán is levonult kisebb árhullám, amelyek azonban nem érték el az árvízvédelmi készültség elrendelését jelentő szinteket, víz megtartására, holtágak feltöltésére így is nyílt lehetőségünk.
A Rábapatona-Ikrényi holtág (Fotó: ÉDUVIZIG)
A Tiszán a Tisza-tó feltöltése mellett a Gyálai és az Atkai holt-Tisza feltöltésére, valamint a Pecsorai csatorna vízpótlására kerülhetett sor. A Dunán a Dunakömlődi, a Bogyiszlói és a Szekszárd-Bátai főcsatornákba, a Faddi, a Tolnai és a Bogyiszlói, a Külső- és a Belső-Béda holtágakba lehetett vizet juttatni. Továbbá történt vízkivezetés a Ráckevei-(Soroksári)-Dunából a Kiskunsági- és a Duna-völgyi Főcsatornákon keresztül. A Rábán a Rábapatona melletti Holt-Rába ág feltöltésére nyílt lehetőség.
Összességében a Vízügyi Igazgatóságok számára korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésre a víz megtartására, a továbbra is csekélynek mondható téli csapadék-mennyiség miatt. Még e nem túl kedvező körülmények között is sikerült növelni a megtartott víz mennyiségét.