A Tisza és a Hanjiang vízgyűjtő területei közötti új partnerség szakértőket hoz össze annak érdekében, hogy hatékonyabb megoldásokat találjanak az árvizek, az aszályok és az éghajlatváltozás kezelésére.
A víz nem áll meg az egyes országok határain. A folyók összekötik a közösségeket, a gazdaságokat és az ökoszisztémákat, és gyakran több országon is átfolynak, mielőtt a tengerbe ömlenek. Mivel az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban fordulnak elő aszályok, árvizek és szélsőséges hőhullámok, ezeknek a közös vízkészleteknek a kezelése egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.
Ennek fényében Magyarország és Kína új együttműködést indított el két, nagy vízgyűjtő-medence – a Tisza és a Hanjiang között.
A Hanjiang-folyó és a Tisza-folyó vízgyűjtő-medencéinek testvérkapcsolatát elindító találkozóra 2026. augusztus 11-én került sor online formában. A kezdeményezés az EU által finanszírozott, hároméves „EU-Kína vízügyi együttműködési projekt” része, amit az EU-Kína Vízügyi Platform (CEWP) támogat. A partnerség összehozza a magyar és kínai vízügyi szakértőket, hogy megosszák tapasztalataikat és gyakorlati megoldásaikat a mai legsürgetőbb vízügyi kihívásokra – az aszálytól és az árvizektől kezdve a folyók védelméig és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásig.
A képen Kovács Péter, Vízigazgató, OVF
Képernyőfelvétel: Dr. Balatonyi László, OVF
Két, egymástól eltérő folyó, de hasonló kihívások és egy közös probléma
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a közép-európai Tisza és a kínai Hanjiang folyó között alig van közös pont. Több ezer kilométer választja el őket egymástól, és kezelésük nagyon eltérő földrajzi és intézményi keretek között zajlik. Mindkét vízgyűjtő területet azonban hasonló kihívás állítja szembe: hogyan lehet biztosítani, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a lakosság, a mezőgazdaság és a gazdaság számára, miközben a folyókat és a természetet is meg kell védeni. Az éghajlatváltozás egyre nehezebbé teszi ezt az egyensúlyt. Magyarországon a Tisza-vízgyűjtő területét egyre nagyobb szárazsági nyomás terheli. A Tisza 966 kilométer hosszan kanyarog és öt országon halad át, ami már normál körülmények között is elengedhetetlenül szükségessé teszi az együttműködést. Az elmúlt években a vízgazdálkodóknak súlyos aszályokkal, változó talajvízszintekkel, valamint olyan helyzetekkel kellett megbirkózniuk, amikor ugyanazon vízgyűjtő területen belül egyszerre fordulhat elő aszály és árvíz.
A Kiskörei Vízlépcső és a Tisza-tó a régió vízgazdálkodási rendszerének fontos elemei, amelyek támogatják az öntözést, a vízenergia-termelést és az ivóvízellátást. Az éghajlati viszonyok változása azonban további nyomást gyakorol a rendelkezésre álló vízkészletekre. A legújabb tendenciák azt mutatják, hogy a párolgás és a növények vízfelhasználása meghaladhatja a csapadékmennyiséget, így az aszály egyre nagyobb aggodalomra ad okot.
Részlet a kínai vízügyi szakemberek előadásából
Képernyőfelvétel: Harout Parseghian, gyakornok, OVF
A Hanjiang folyó: vízgazdálkodás nagy léptékben
A Hanjiang folyó a kínai Jangce-folyó középső szakaszának legnagyobb mellékfolyója. Fontos vízforrás a helyi közösségek, a mezőgazdaság és a gazdasági fejlődés számára, emellett szorosan kapcsolódik a jelentős nemzeti vízgazdálkodási projektekhez is. Kína kiterjedt infrastruktúrát épített ki a vízkészletek kezelésére és az árvízkockázatok csökkentésére a Hanjiang folyó medencéjében. Ez több ezer kilométernyi gátat, nagy víztározókat és vízügyi projektek hálózatát foglalja magában. A vízgazdálkodás azonban nem csupán az infrastruktúra kiépítéséről szól. A Hanjiang-medencében nagy hangsúlyt fektetnek a vízminőségre, az ökológiai védelemre, valamint a folyókban és tavakban lévő vízmennyiség fenntartására is. A találkozó során a kínai szakértők bemutatták a felszíni vízminőség javulását, valamint a talaj- és vízvédelmi intézkedéseket és az ökológiai vízhozam fenntartását célzó lépéseket. Ezek a tapasztalatok értékes tanulságokkal szolgálnak a nemzetközi együttműködés számára, mivel megmutatják, hogyan lehet a nagyszabású vízügyi infrastruktúrát összekapcsolni a környezetvédelmi erőfeszítésekkel.
Ha nincs elég víz, ki kapja meg?
A találkozó során megvitatott egyik legfontosabb kérdés az volt, hogyan kell elosztani a vizet, ha nincs elég mindenki számára. Ez egyre fontosabb kérdéssé válik, mivel az éghajlatváltozás befolyásolja a víz rendelkezésre állását, a kereslet pedig folyamatosan növekszik.
A kínai szakértők bemutatták a Hanjiang folyó medencéjében szerzett tapasztalataikat az adaptív vízgazdálkodás terén. A vízgazdálkodók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a víztakarékosságra, a különböző vízügyi projektek összehangolására, a vészhelyzetekre való felkészülésre és a víz elosztásának javítására. Az új technológiák is egyre inkább részévé válnak ennek a munkának. A digitális „iker” technológia például segíthet a vízgazdálkodóknak megérteni, hogyan viselkedik egy komplex vízrendszer, és támogathatja a jobb döntéshozatalt azzal kapcsolatban, hogy hol és mikor kell vizet engedni.
“TIKEVIR” (Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer) működési elve
Forrás: TIVIZIG
Magyarország saját megközelítéseket dolgozott ki a vízhiány kezelésére. A találkozó során a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi igazgatóság szakértői bemutatták a „TIKEVIR” vízelosztó rendszert, amelyet a vízhiányos időszakokban a vízallokáció koordinálására terveztek. A Tisza tapasztalatai jól mutatják, milyen gyorsan változhatnak a körülmények. Míg a 2000 és 2010 közötti időszakot súlyos árvizek jellemezték, addig a 2020 utáni éveket egyre inkább szélsőséges aszály jellemezte, különösen 2021-ben és 2022-ben. Ezeknek a körülményeknek a kezelése nemcsak a vízügyi hatóságok közötti együttműködést igényli, hanem a mezőgazdasági termelőkkel és más, a víztől közvetlenül függő emberekkel való együttműködést is.
Egymástól tanulni
A vízgyűjtő-területi testvérkapcsolat célja nem az, hogy olyan megoldást találjanak, amelyet egyszerűen át lehetne vennie az egyik országnak a másiktól, hanem a partnerség inkább lehetőséget teremt egy hasznosabb kérdés felvetésére: Mit tanulhatunk egymás tapasztalataiból?
Magyarország megoszthatja tapasztalatait olyan területeken, mint a vízgyűjtő-területi gazdálkodás, az európai vízpolitika, az ökológiai megközelítések és a természetalapú megoldások. Kína kiterjedt tapasztalatokkal járulhat hozzá a nagyszabású vízgazdálkodás, az infrastruktúra, a víz elosztása és a digitális technológiák alkalmazása terén. A tapasztalatcsere emellett mindkét fél számára segítséget nyújthat abban, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan kell megváltoztatni a hagyományos vízgazdálkodási megközelítéseket, miközben az éghajlat egyre kevésbé kiszámíthatóvá válik.
Például az emberek árvíz elleni védelme továbbra is elengedhetetlen, de a folyógazdálkodásnak figyelembe kell vennie az ökoszisztémákat is. A mezőgazdaság vízellátása fontos, de a biológiai sokféleség fenntartása érdekében a víznek a folyókban és a vizes élőhelyeken is meg kell maradnia. Az infrastruktúra ugyan csökkenthet bizonyos kockázatokat, de a hosszú távú ellenálló képesség a természetes folyamatok helyreállításától és a természettel való együttműködéstől is függhet.
Miért fontos ez a hétköznapi emberek számára?
A vízgazdálkodás néha távoli, vagy szakmai témának tűnhet. A valóságban azonban hatással van a mindennapi életre. Befolyásolja, hogy elegendő-e a víz az ivóvízellátáshoz, a mezőgazdasághoz és az iparhoz, hogy a közösségek védve vannak-e az árvizektől, hogy a folyók egészségesek maradnak-e, és hogy az ökoszisztémák képesek-e túlélni a száraz időszakokat. Hatással van továbbá arra is, hogy az országok hogyan működnek együtt egymással. A Tisza például öt országon halad át. A felső folyáson hozott döntések hatással lehetnek az alsó folyáson élő közösségekre és ökoszisztémákra. Ez azt jelenti, hogy a hatékony vízgazdálkodáshoz határokon átnyúló együttműködésre, valamint a különböző szektorok és közösségek közötti együttműködésre is szükség van. Ugyanez az elv vonatkozik a világ számos vízgyűjtő területére.
Részlet a kínai vízügyi szakemberek előadásából
Képernyőfelvétel: Harout Parseghian, gyakornok, OVF (Országos Vízügyi Főigazgatóság)
A jövőre tekintve
A nyitóülés hivatalosan is elindította a magyar és kínai vízügyi szakemberek közötti hároméves együttműködést. A kezdeményezést az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a kínai Changjiang Vízügyi Bizottság támogatja, és keretet biztosít a folyamatos szakmai tapasztalatcseréhez. Az elkövetkező évek lehetőséget nyújtanak az aszály, az árvizek, a vízfelosztás, az ökológiai védelem és az éghajlati alkalmazkodás terén gyakorlati megoldások feltárására. A Tisza és a Hanjiang folyó közötti együttműködés azt mutatja, hogy bár a folyók távol vannak egymástól, a kihívások, amelyekkel szembesülnek, egyre inkább összefüggenek egymással.
A határokon átnyúló tapasztalatcserével az országok javíthatják a vízgazdálkodásukat az emberek, a gazdaságok, valamint a víztől függő folyók és ökoszisztémák érdekében.
Írta: Harout Parseghian, libanoni gyakornok, az NKE (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia mesterszakos hallgatója, Nemzetközi Osztály, OVF
Fordította: dr. Balatonyi László, kiemelt nemzetközi referens, Nemzetközi Osztály, OVF